Online pszichológiai tanácsadás

20. Válasz  "  Férj vagy szerelem...?" jeligére (2009.12.30.)
Kérdés:
33 éves vagyok, 9 éve férjnél (10 éve ismerjük egymást), és van egy majdnem 3 éves kisfiunk. A férjemmel eddig mindent megoldottunk együtt. 5 évvel ezelőtt építkezni kezdtünk, és ez komolyan rányomta a bélyegét a házasságunkra. Bár mentünk együtt az úton, egymást segítve, mégis lassan elmúlt a szerelem, és részemről elmúlt a szexuális vonzalom. Mindig, mindent meg tudtunk beszélni egymással, de ez mégis olyasvalami volt, amit saját magamnak sem mertem beismerni. Így a "könnyebbik utat" választottam: elhittem, hogy komoly bajok vannak velem; én már nem vagyok képes arra, hogy élvezzem a szexet, hogy kívánjak valakit. Ez így ment pár éve, amikor találkoztam egy fiúval, aki aztán fenekestül felforgatta az életemet. Kiderült, hogy nagyon is tudok kívánni és szexet élvezni, méghozzá úgy, ahogy eddig még soha (nem a férjem volt az első férfi az életemben). Voltak megérzéseink egymással kapcsolatban, amik aztán később beigazolódtak. Nagyon egy hullámhosszon voltunk kezdettől fogva. Szerelem szövődött közöttünk, és az összeköltözésről kezdtünk beszélni. Aztán a férjem rájött, hogy mi folyik itt... Persze nekem döntenem kell, hogy megyek, vagy maradok. Tudom, hogy a szenvedély, a szex és a szerelem a Kedves oldalán van, aki egyébként azt mondja, én vagyok az igazi, egész életében engem keresett, rám várt. Viszont az, hogy a kisfiam is velem jönne, bonyolítja a dolgokat - olyan komolyan meg kell tervezni az anyagi hátteret, ahogyan egy "átlagos" összeköltözésnél nem. Ha mennék hozzá, akkor egy fillér nélkül indulnánk, semmink nem lenne. Vajon hagyhatom-e, hogy ez a kapcsolat ezen a ponton befejeződjön (fél éve tart egyébként), csak a pénz miatt? A férjem mellett alapvetően észérvek szólnak: nyilván összeköt minket az elmúlt 10 év, a ház, a gyerek - emberileg nagyon jók vagyunk együtt, de semmilyen szexuális vonzalmat nem érzek iránta. Az egyedül való elköltözés (úgy értem, férfi nélkül, gyerekkel) nem látszik reális opciónak, mert egyrészt az egyedülálló anyuka-szerep nem nekem való (segítségem valószínűleg nem lenne), másrészt pedig, mivel még GYES-en vagyok, gyakorlatilag állásom sincs. Nem tudom, a biztos anyagi hátteret kell-e választanom, felelősen döntve ezzel a gyerekem érdekében, vagy magamra kell gondolnom, hiszen a gyerek 10-12 év múlva úgyis "kirepül", és mi lesz aztán velem, az én érzelmeimmel, életemmel... Tudom, hogy egy kisgyerekkel felelőtlenség a semmibe kiugrani, de hagyhatom-e elmenni ezt a szerelmet?
Válasz:
Kedves Kérdező!
A helyzete sokmindenben hasonlít az előző kérdést feltevőjéhez, így - bár válaszom is hasonló lesz- javaslom, hogy olvassa el az előző kérdést és választ is.
Főként azt érdemes átgondolni, hogy jól teszi-e fel magának a kérdést.
Úgy tűnik, mintha a házasság mellett csak  anyagi érvek szólnának. Nem értem, hogyan kerül a képbe az egyedül való elköltözés, hiszen eleve a másik férfi miatt akar elköltözni.
Ha a kisfia már 3 éves lesz, akkor a gyesnek is vége lesz, akkor újra kereshet állást. Így a biztos anyagi hátteret Önmaga teremthetné meg.
Kérdés az is, hogy a jeligében szereplő kérdés vagylagossága igaz-e. Vajon a férjével nem rendbehozhatóak a dolgok? Azt írja, mindent meg tudnak beszélni, vagyis lehetne ez jó alapja a kapcsolat rendbehozásának.
Fontos szempont, hogy az új kapcsolat még csak fél éves, így, ha összehasonlítja a két kapcsolatot, akkor tulajdonképpen mindenképpen torz képet kap, hiszen az új szerelmét sokkal kevésbé ismeri, mint a férjét, így az összehasonlítás nem valós.
Ahogyan a férjével való kapcsolat tönkrement ez a kapcsolat is ugyanerre a sorsra juthat, ha nem deríti ki és dolgozza fel, hogy milyen okok vezettek a házassáfg tönkremeneteléhez, hiszen bár az első lángolás elmúlása természetes, de az elhidegülésnek biztosan számos oka volt.
Gondolja végig az összes lehetőséget és szempontot, beleértve akár a gyermek érdekét is. Mint a korábbi válaszomban is írtam a gyerekeknek csak addig jobb a házasság együttartása, ameddig az valóban megjavítható, mert egy rossz házasság a gyermek személyiségére is rányomja a bélyegét.
Üdvözlettel:
Palágyi Kata

19. Válasz  " Szívemre vagy az eszemre?" jeligére (2009.12.30.)
Kérdés: Segítségét szeretném kérni a következő problémám kapcsán:
34 éves nő vagyok, 12 éve vagyok férjnél, aki nálam 3 évvel idősebb. Van egy 10 éves lányunk. 17 éves voltam amikor megismerkedtünk, ő 20. Már a kapcsolatunk kezdetén sok kompromisszumot kellett kötnöm magammal, sok mindent el kellett neki tűrnöm neki, de túl fiatal voltam (úgy érzem). Ahogy a lányunk megszületett már úgy éreztem nem néz rám nőként, és én is nagyon eltávolodtam tőle. Mondjuk soha nem volt meg köztünk az az összhang, valahogy teljesen másnak láttam őt mint magamat. Én valahogy jobban el tudom magam engedni, több bennem a humor és érzékenyebb vagyok mások problémáira. Teltek, múltak az évek és mind jobban eltávolodtunk egymástól. Nem beszélgettünk már egymással, szinte nem tudtam vele semmiről, mert őt nem nagyon érdekelte semmi, nem segített a problémáim megoldásában, mindig egyedül hagyott. (Persze én támogattam mindenben, tanultam vele, ha kellett és lelkifröccsöt is mindig kapott tőlem.) Ha a barátnőmhöz mentem kibeszélni magam, tanácsot kérni, azt mondta gúnyosan: "költözzek hozzá". 2005-ben hozzájutottam az internethez és chatelni kezdtem. Beszélgettem ismeretlenekkel, akikkel megtaláltam a közös hangot, de semmi ismerkedés, nem mentem bele semmilyen kalandba. Aztán 2006-ban megismerkedtem egy nálam 8 évvel fiatalabb fiatalemberrel (most 26 éves), akivel már msn-eztünk is. De csak mint barátok. Sokat panaszkodott a mai lányokra, és én segítettem neki azzal, hogy sokat beszélgettünk. Felvidítottam és vígasztaltam, hogy eljön az igazi. Aztán kezdett elmélyülni a kapcsolatunk, én is beszéltem az én problémáimról neki. Megadta a telefonszámát, ha esetleg gondolom, felhívhatom. Persze több hónapon át rakosgattam a telefonszámát, nem hívtam fel. Aztán újév első napján mégis küldtem egy sms-t, boldog új évet kívánva. Ő is visszaírt. Aztán nem nagyon történt sms-váltás és nem nagyon chateltünk. 1 hónappal később megint közelebb kerültünk egymáshoz, bókolt is már, sokat beszélgettünk. Már úgy éreztem, nagyon sokat jelent nekem, bár még nem találkoztunk. Pár hónappal később megbeszéltük, hogy találkozunk, de mivel nagyon messze lakunk egymástól, így egy olyan helyet kerestünk, ahová mindkettőnknek ugyanannyit kell utazni.
Persze a férjem előtt mindezeket titkoltam, főleg a találkozást. Amire sor is került. Nagyon szimpatikus volt a fiatalember, elmentünk ebédelni és sétáltunk a mindkettőnk számára idegen városban. Szerelmet vallott, s ez nekem imponált. Otthon minden összekavarodott bennem, mert rájöttem hogy én is beleszerettem. Persze mondtam neki, hogy nem tudok ígérni neki semmit, hisz házasságban élek.
Azt mondta nem baj, de sokat jelentek neki, a beszélgetések és a jelenlétem. Egyre többször kezdtünk találkozni. Utána autót vett és eljött hozzám, titokban találkozgattunk, néha otthon nálunk, amikor nem volt otthon senki. Ennek már 2 és fél éve. A férjemmel végképp kihült a viszony, már rá sem tudok nézni. Párszor elcsípett egy-egy sms-t, és kérdőre vont, és megfenyegette a szerelmemet is. Azt javasolta elköltözik, esetleg váljunk el, mert érzi én nem szeretem és mást választok már helyett. De megígértem neki, hogy abbahagyom a fiatalemberrel, nem fogjuk keresni egymást, és hazudtam neki: hogy igazából nem szeretem őt, csak a kalandot kerestem benne.
Nem tudom miért, de mindig hazudtam neki, amikor gyanússá vált, hogy eltünedezem otthonról. A gyereket nézem főleg, mert nagyon jó kapcsolata van az apjával és nem tudom elképzelni, hogy elszakítom tőle. De mi már végképp nagyon rosszul érezzük magunkat egymással. Ő is, mert nem bízik bennem. Már nem szeretem, ez tény. A fiatalember azóta vár, de már egyre türelmetlenebbül. Már megígértem neki, hogy beszélek a férjemmel és elmondok neki mindent, elválunk. Ide szeretne költözni, már állása is lenne. Szeret engem, tudom és érzem. Csak nem tudom megfogalmazni és keresem magamban azt, hogy miért nem tudok előállni a férjemnél a témával, hisz az mindkettőnknek felszabadultság lenne. Attól félek, hogy tönkremegy ő, mi jelentjük neki az életet, azt mondja. A kislányom valószínűleg velem maradna, és ezt ő nem tudom hogyan viselné, sőt a gyerek hogy viselné. Anyagilag függök tőle, mert jól keres és sokat dolgozik, bár én is hazaviszek ugyanannyit. Meg a lakástéma sem lenne egyszerű, bár a párom azt javasolta, hogy kezdetben menjek én vele albérletbe és aztán meglátjuk mi lesz.
Talán félek a jövőtől, mert az új leendő páromnak elég sok hiteltartozása van, és ő is mondta, hogy úgy érzi, nem tudja megadni azt amit a férjem. De mondtam, hogy nem ez számít, majd egyenesbe jövünk egyszer, hanem az számít, hogy jól érezzük magunkat otthon és szeressük egymást. A kislányomat is nagyon szereti, bár csak 2-szer találkoztak még és a lányom nem igazán tudta ki ő, de ha a beszélek neki a lányomról, már szeretettel gondol rá és várja a közös életünk kezdetét.
Kétségbe vagyok esve, mert nem szeretném egyiket sem megbántani. Már öngyilkosságra is gondoltam, csak egyedül a kislányom miatt nem tettem meg, mert szüksége van rám. A fejem olyan mint egy hangyaboly, folyton jár, és kérdezem magamtól miért nem tudom megtenni, miért vagyok ilyen lelkiismeretes és miért nem vagyok egy kicsit is önző és gondolok magamra végre??? Pedig szeretem és nagyon jól érzem magam vele, és végre az lehetek mellette, aki igazán vagyok (pl. nő) és el tudom vele engedni magam teljes mértékben.
A szerelemem azt kérdezi mindig, hogy mikor lesz már nekünk jó és párszor feltette a kérdést, hogy: "ő vagy én?" De nem hagyna el, azt mondta kivár, ha már ennyit szenvedtünk. Kérdem meddig.
Tudom nekem kellene a sarkamra állni, és hinni, hogy a jövő jobb lesz, csak a nehezén kell túllennünk és begyógyulnak a sebek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök én, aki mindig becsületes, szavahihető és példamutató ember.....
Kérem, segítsen tanácsokkal, mert kilátástalannak érzem a helyzetem. (Melyik a helyes út vajon?...)
Köszönettel:...
Válasz:
Kedves Kérdező!
 Arra a kérdésre, hogy mi a helyes nem válaszolhatok, hiszen ez egy olyan kérdés, ami attól függ, hogy milyen értékrend szerint gondolkodunk.
A választ Önmagának kell megadnia, én inkább csak szempontokat adhatok ehhez.
A házasságával kapcsolatban szinte semmilyen pozitívumot nem ír. Felrült bennem, hogy miért maradtak együtt korábban? A szerető megjelenése előtt sem volt már működő a házasság, miért nem mertült fel, hogy megpróbáljanak javítani rajta vagy , ha az nem sikerül elválni?
Szintén furcsa számomra, hogy azt írja, hogy a gyerkeke miatt nem akar elválni. Ön szerint jól érzi magát a gyermeke egy olyan családban , ahol hazugságok hálózzák körül?
Elsősorban az segítene, ha saját magával őszinte lenne. Végig gondolná, hogy mik azok az okok, amelyek a férje mellett tartják és mik vonzák az új szerelem felé.
Hiszen, amíg Önmagában sem tisztázta  a helyzetet, addig másokkal sem fog tudni őszintén beszélni.
Mindenképpen döntenie kell, hiszen ebben a helyzetben mindenki szenved, nem csak Ön, de az új párja, a férje,  és a gyermeke is.
Nem az a kérdés, hogy mi a helyes, hanem, hogy valójában mit szeretne!
Üdvözlettel: Palágyi Kata
18. Válasz  " Candy" jeligére (2009.11.15.)
Kérdés:

Udvozlom!Nekem most egy kis segitsegre lenne szuksegem mert szeretnek valamit/valakit megerteni!Leirnam roviden a tortenetet!

Elkezdtem egy sraccal email-ozni es kedvesnek/gondoskodonak tunt de hogy oszinte legyek nem akartam vele talizni(tarskeresorol volt es kicsit messze lakott az adatlapja szerint tolem ezert is irtam neki mert gondoltam ugysem futhatok vele ossze!)de hogyhogy nem mar azota elkoltozott az En kornyekemre es egyszer a fenykep alapjan felismert az utcan es odajott!Itt kezdodott minden!Taliztunk ra par napra es nagyon kedves vot sooot meg felenknek is tunt meg zavarban is volt szoval ramenosnek nem mondanam!A 2. talalkan mar azert kicsit furcsan viselkedett --hulyesegen megsertodott es vitazott velem--de ugy voltam vele mindenkinek vannak rossz napjai(habar az elejen az ember nem engedheti meg maganak szerintem de jobb ha az elejen kiderulnek dolgok)es ugyan csak sms-ben de bocsanatot kert es talizni akart es talaiztunk!Nahh kesobb mindig vitazott velem mikor nem is volt oka meg ha kerdeztem valamit akkor az hulye kerdes volt--szoval labilis a srac!Ez igy ment egy ideig es mikor eltunt akkor En jelentkeztem nala...taliztunk de tobbnyire mindig rosszra fordult minden!Meguntam es nem foglalkoztam vele csak irtam neki egy emilt es sajna osszefutottam egy haverjaval aki kerdezte hogy van a "pasim"? mire mondtam neki nem tudom mert nem hiv!!Na erre fel meg az emil miatt elokerult egyik este sms-ben hogy: ha igazan szeretek valakit akkor hallgatnom kene arra az emberre es hogy azert beszel neha bantoan velem mert kedvel....ez mostanaban elegge felvett duma ahogy tapasztaltam....nagyon turelmes es gondoskodo voltam vele amugy amit O mondott is!Nah erre nem tudtam mit reagalni ezert csak annyit kerdeztem akar-e talizni hogy beszeljunk dolgokrol es irtam masnap mikor vegez es hogy menjek oda a melohelyehez!Irtam ok de kivancsisagbol megkerdeztem hogy utana hazamegy ha hazaerunk vagy velem tolt meg valamennyi idot es azt irta majd talizunk es beszelunk!Na masnap uzent hogy elobb vegez mert nincs jol--de ez fars volt szerintem mert Penteken van hogy ebben az idoben szokott vegezni amit ekkor irt hogy elobb vegez es hogy menjek oda elobb!Irtam ok!Na ekkor mar tudtam hogy ez kamu duma csak hogy sajnaljam es ne kelljen beszelni dolgokrol de elmentem mert kivancsi voltam mi lesz!Hattt semmirol nem beszeltunk mert hogy buszon nem szeret beszelni hozzateszem en sem mert senkire nem tartoznak ezek a dolgok!Nah ahhoz kepest hogy beteg volt elemntunk meg valahova mert el kellett inteznie valamit es visszaerven a kornyekunkre mielott leszalltunk a buszrol kerdeztem tole eljon-e velem a parkba mert setalni akarok!Erre azt mondta nem mert O beteg es hogy haza kene engednem ha nincs jol nem pedig parkba hivni!Azt mondtam neki ha tenyleg latnam rajta hogy nincs jol akkor nem engedtem volna hogy elmenjunk oda ahova el kellett mennunk hanem hazakudtem volna es ha lehetosegem engedne(masokkal lakik egyutt)akkor meg teat is csinalnek neki ha tenyleg beteg lenne!Na eljott a parkba es egy kicsit vitazott is!A vegen asszem megint sms-t irt hogy ne haragudjak!Szoval ez igy ment es besokalltam es en mar nem kerestem ot!Egy nap miutan eltunt es en sem kerestem volt 2 nem fogadott hivasom(persze a kalya szunete idejeben!)es a 3.at felvettem (szam nelkuli hivas volt!)es hallgatott az a valaki mintha csak arra lenne kivancsi hol vagyok,van-e hatterzaj(sosem adtam neki okot hogy feltekeny legyen!!)Ez egy hetfoi nap volt es SZerdan hivott valaki szammal reggel 7 ora fele es azt mondta munkatarsak voltunk !Kerdeztem mikor es hol es nem emlekezett a keruletre de azt mondta megnezi a papirt es majd visszahiv!Visszahivott es a kerulet az stimm de a melohely az nem !Mert ugye a "pasim" csak a keruletet tudta de hogy mikor meloztam ott azt nem ugyhogy az sem stimmelt es innentol tudtam a "pasim "keze van benne!Na utana elokerult a "pasim" is soot mitobb volt nala egy masik mobil is de direkt nem kerdeztem meg mi az???Szoval arrol hivogattat!Aztan megint eltunt de amugy mikor taliztunkakkor sosem adott csokot meg semmi ilyenek!Hala istennek mert en mar nem akartam!Hogy gondolhatja azt hogy ez igy van rendjen es tobbek kozt valamiert mindig azt akarja mutatni hogy O a "PASI" es ugye neki mindent lehet ugy kb..Na megint nem jol valtunk el es ennyi volt!Utana megint jelentkezett mert szabin volt hogy megy videkre Hetfon es Kedden visszajon!Na azt hitte majd jelentkezek hogy talizzunk de nem es Szerdan felhivott de nem voltam telo kozelben es visszacsorogtem ra egyet de direkt nem hivott vissza(nehogy mar az legyen ha en futyulok)es kesobb uzent hogy vegeztem-e a baratommal meg hivott meg sms-t irt es akkor mar babe voltam meg csok meg minden !Na taliztam vele(hozzateszem Kedden hivott az ismeretlen ismeros is --de a "pasim" azt mondta Szerdan jott vissza...a haverja sosem hiv ha O nincs ott mert o mondja mit kerdezzen meg ilyenek!!!Szokott dolgokat kerdezni pl.:mikor volt pasim utoljara de en meg mindig kerdem honnan tudja a szamom mert nem szoktam kiadni es sosem valaszol ra csak kiter meg ilyenek es mindig mondom is neki hogy valaki ott van vele aki infot ad rolam de mondja nem!Na a "pasim" eltunt es par nap mulva irtam neki egy sms-t hogy sok sikert a sulijahoz mert aznap kezdte de semmi reakcio csak a haverja kerult megint elo!Ez igy megy regota es most Szerdan is hivtak(Kedden megint a haverjaval taliztam akivel azelott is es megint kerdezte mi van a "pasimmal" es mondtam kiternek a kerdese elol bocsi es hogy O jobban tudja!nyilvan mint multkor is igy most is uzent a "pasimnak" hogy talizott velem!)) es lefixaltam egy talalkat a haverjaval hogy aznap talizzunk es ha nem hiv a tali elott egy oraval akkor tobbet nem beszelek vele--szoval nem tud meg infot rolam a "pasim" es nem hivtak azota!Roviden ennyi de meg lenne mit irnom csak az mar hosszu lenne!Miert van ez hogy hivogattat ha mar nem kivancsi ram vagy miert nem hiv akkor O --miert kolti a penzet ram???Azt tudom hogy sajna O az a tipus aki sosem kerne bocsanatot mert O a kemeny pasi---haaat az en szemembe pont nem ferfi ezert mert lelketlen!!!Pfff...Szoval csak szeretnem megerteni miert csinalja ezt???Amugy szerintem tudja hogy en tudom hogy az o keeze van benne mert sokszor tettem mar megjegyzest meg szerintem valakinek nagyon hulyenek kene ahhoz lennie hogy ne vagja!Miert gondolja azt hogy ha O elokerul akkor felveszem a telot neki vagy visszairok neki es raadasul mar el is koltoztem szoval semmit nem tud rolam!

Mielobbi valaszat elore is koszonom!!!!!!!!Szep napot!!

Válasz:
Kedves Kérdező!
Kicsit nehezen tudtam követni a történéseket. De főleg azt nem értem, hogy miért is fontos az Ön számára ez a "pasi"? Hiszen eredetileg nem akart vele találkozni, azután már a második randin vitába keveredtek és azóta csak gondok vannak.
Nem érti az ő viselkedését, hiszen, mint írja az nem logikus, hogy hívogatják, amikor már nem érdeklődik Ön iránt, viszont az Ön viselkedése épp így nincs összhangban azzal, amit ír, hiszen, ha elegem van valakiből, akkor nem találkozom vele és nem kérek tanácsot, hogy megértsem. Miért hívogatják? Mert beszél velük és ezzel bátorítja őket,  ők meg valószínűleg jól szórakoznak.
Miért gondolja, hogy, ha megjelenik, akkor Ön találkozik vele? Mert eddig így volt.
Javaslom gondolja át a saját szerepét ebben a történetben. Ha valaki tiszteletlenül bánik velem, de én ezután úgy viselkedem vele, mintha mi sem történt volna, anélkül, hogy változtatna, vagy bocsánatot kérne, akkor azzal azt mondom : "Ha nem tisztelsz, akkor is mindent megkapsz tőlem, szóval nem érek, annyit, hogy tisztelj!"
Az ember gyakran annyira próbálja a másik viselkedését megérteni, hogy nem gondolja át a sajátját és azt, hogyan hat azzal a másikra.
Üdvözlettel: Palágyi Kata
17. Válasz  " nickey" jeligére (2009.11.12.)
Kérdés:

Szia!
Szeretnék tanácsot kérni tőled! A barátommal még 2007 júliusában
találkoztam, és még a hó végén elkezdett udvarolni nekem. Kicsivel
később nekem megtetszett egy másik srác, de ő nem adta fel később se, és
november 23-án össze is jöttem vele Nem is kell mondanom, szemmel
láthatóan a fellegekben járt. Mindenkinek ezzel a hosszas kitartásával
dicsekedett. Nagyon szerettük egymást, hihetetlenül összepasszoltunk, és
mármár lelkitársakká váltunk. Mos júliusban elköltöztünk, nem messzire,
busszal 20 perc az út! Nyáron rendszeresen bejártam hozzá, vagy odaadtam
a bérletemet, hogy ki tudjon jönni hozzám Nem rég a hónapfordulónkat
egy romantikus gyertyafényes vacsorával ünnepeltük Augusztusban éppen
egy kissebb partiból hazafele tartottunk (hozzájuk), és az az ötletem
támadt, hogy feküdjünk le a közeli dobm oldalára. Beleegyezett. Ott
feküdtünk és néztük a csillagokat, még hullócsillagot is láttunk! Nagyon
romantikus volt Közben beszélt egy lányról, aki engem nem is ismer,
de csodál és tisztel, és még azt is hozzátette, hogy milyen sok
mindenben hasonlítok rá. Biztos kedvelném stb-stb. Nekem rosszul esett,
hogy róla beszélt, de nem szóltam, mivel azt is említette, hogy az a
lány az elvont fiúkat szereti, és éppen bele van zúgva valami drogos
pasiba. Ennek kicsit örültem Most októberben kezdett furcsán viselkedni.
Október 17-én azt mondta, szeretne szünetet kérni, hogy átgondolja a
dolgot. 18-án tovább erőltettem hülye kérdésekkel, és inkább azt mondta
hogy szakítsunk.Persze msn-en szakított velem..Azt mondta, már nem
szeret, csak (idézem): ,,vmilyen szinten téged is szereetlek, de már nem
tudom milyen szinten vagy "
Hát, egy világ dőlt össze bennem 20-án kora este összejött azzal a
lánnyal, akiről annyit mesélt. Természetesen, ezt nem tőle tudom, hanem
egy barátnőmnek köszönhetem az infót. Másnap rákérdeztem, csak annyit
mondott: ,,Azt hittem tudod". Még ez után nagyon nagy hangsúllyal mondta
(msn-en, nagy betűkkel) hogy engem a világon mindennél jobban szeretett.
Beszéltünk és találkoztunk azóta, és nem annyira tűnik boldognak az új
nővel... Vagyis, mennek bulizni ide-oda, meg láttam róluk olyan képeket,
hogy először jóformán rosszul lettem Mindig összeszorul a szívem,
amikor látom azokat a képeket Néha, olvasgatom a fórumot, ahol mind a
3 fennt vagyunk, hogy milyen boldog, meg stb...Piszkosul rosszul esik
És a fő probléma az, hogy én még mindig nagyon szeretem, és nem akarom
elveszíteni életem szerelmét Ha visszajönne hozzám, még meg is
bocsátanék neki, és ha kérné, visszaköltöznék is egy rokonomhoz, hogy
közelebb legyek hozzá... tudja, hogy én még mindig szeretem, és tegnap
előtt itt volt nálam Nem tudom megszokásból vagy szándékosan, de
Kicsimnak és Cicának hívott.. Mint régen, de a másik lányt is így hívja
már És nem tudom hogy máshogy leírni, de ,,huncut volt" Szó
szerint levetkőztetett Megnéztünk egy filmet, majd kikísértem a
buszhoz, közben megkérdeztem, hogy nem bánta-e meg a dolgot? Azt mondta,
még nem, de erősen sejti, hogy évek múlva megfogja (olyan soká...) És
jobb ez az új lány mint én? ,,Valamiben igen, valamiben nem."
a szakítás: nem érdemel meg, és ez után mondta hogy legyen vége
Tanácstalan vagyok! Kérlek Segíts! Szerinted visszatér hozzám?
Próbáltam tagolni a szöveget, és sajnálom hogy ilyen sokat írtam.

Vártom mielőbbi válaszod!
Válasz:

Kedves Kérdező!
Nem az a kérdés, hogy visszatér-e Önhöz a volt párja, hanem, hogy volna-e értelme visszafogadni. Hiszen  bizalma ezután elég nehezen lenne hozzá. Nem volt őszinte, aztán elhagyta végül- ha jól értem- Önnel csalta meg az új barátnőjét.
Vajon mennyire tudna benne megbízni ezek után.
Neki, nyílván kényelmes dolog, ha az új barátnő mellett a régit is tartalékban tarthatja, de Önnek vajon milyen érzés ez?
Gondolja végig, mi történne, ha visszatérne Önhöz? Már semmi nem lenne a régi. A romantikus csillagnézések közben arra gondolna, hogy legutóbb is egy ilyen alkalommal indult el az a folyamat, aminek a vége az lett, hogy elhagyta Önt.
Vizsgálja meg a volt párja viselkedését kissé kritikusabban: vajon mennyire törődik azzal, hogy Ön mit érez. Mennyire igyekszik azon, hogy ne okozzon fájdalmat?
Az msn-en való szakítás, az, hogy nem volt Önnel egyenes és végül a szakítás utáni flört arra utalnak, hogy inkább saját magával foglalkozik. Vajon mit várhatna tőle hosszútávon?
Ha végig gondolja ezekez a szempontokat, talán az egész kapcsolat más színben fog látszani.
Üdvözlettel:
Palágyi Kata

16. Válasz  " Segítség kérés" jeligére (2009.11.04.)
Kérdés:

Tisztelt tanácsadó iroda!

Azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy a férjem érzései elmúltak irántam.

Elmúlt a szeretete, nem érzi jól magát a társaságomban, sőt kifejezetten feszültnek érzi azokat a pillanatokat is, amikor megérintem, közeledek hozzá akár szexuálisan is.

De szeretné az érzéseit vissza kapni, szeretne megint szeretni, márt csak a gyerekek miatt is, hogy együtt maradjon a család.

Már 5 hete próbálkozunk, és azt mondja egyre rosszabb.

Nagyon szenvedünk mind a ketten.

Nagyon félek, hogy elveszítem, én viszont nagyon szeretem, bármit megtennék érte, hogy a kapcsolatunk rendbe jöjjön.

Önök szerint ezek az érzések még valaha visszajöhetnek?

Van még remény megmenteni ezt a kapcsolatot?

Válasz:
Kedves Kérdező!

Ha valóban mindkét fél akarja, hiszem, hogy minden kapcsolat menthető. Ahogyan a Leveléből úgy látom főleg a Férje az, aki kettejük közül a problémákat érzékeli, ő kezdte rosszul érezni magát a kapcsolatban, így az a kérdés, hogy vajon ő is őszintén akarja-e a javulást. A legfontosabb az lenne, hogy megbeszéljék, hogy mitől érezte magát a Férje egyre rosszabbul, hiszen nyilván valami elromlott kettejük közt, amit nem vettek időben észre. Üljön le a Férjével és kérje meg, hogy anélkül, hogy sértő megjegyzéseket tenne, próbálja megfogalmazni mi zavarta Őt, milyen változást látna megnyugtatónak. Hogyan képzelne el egy jobb házasságot.
Fontos, hogy ne szóljon közbe, ne vitatkozzon vele, csak próbálja megérteni, hogy pontosan mit gondol, mit érez a Férje. Aztán, ha sikerült mindent, elmondania, akkor Ön  is mondja el mi zavarja és mire van szüksége, ahhoz, hogy jó irányba változzanak a dolgok.
A beszélgetésben segíthetnek a következő tanácsok:10 tanács vitatkozó pároknak.
Ha úgy érzik, hogy jó lenne külső szakembert igénybe venni, a párkapcsolati tanácsadás feltételeiről is olvashatnak a honlapon: Párkapcsolati tanácsadás
Sok szerencsét kívánok!
Palágyi Kata

15. Válasz  "Mi is van velem?" jeligére (2009.10.17.)

Kérdés:

Kedves doktornő!

Kérem, olvassa el levelemet, és legyen szíves reagáljon a levelemre, szeretném tudni, hogy jó úton haladok-e a felismerésemben, és mégis mi lenne a megfelelő megoldás az én helyzetemre nézve.

Rólam amit röviden tudnia kell:

23 éves fiatalember vagyok, Ukrajnából származom, viszont most éppen Budapesten dolgozom, kb. 3 hete. Szorosan kötődöm Magyarországhoz, itt fejeztem be középiskolai tanulmányaimat és egyetemi tanulmányaim egy részét, amit személyes problémáim miatt kénytelen voltam abba hagyni.

Kétszeri alkalommal jártam pszichológusnál. Depresszióval kezeltek, de egy idő után személyes kutatással rájöttem hogy valószínűleg nem depressziós vagyok, hanem inkább szorongásom van, ez valószínűleg a személyiségemből adódik, mindig is érzékeny típus voltam plusz ráadásnak talán az édesapám keménykezű nevelése is közrejátszhatott a mostani állapotom kialakulásában (kevésbé fizikálisan mint lelkileg bántalmazott) legalábbis ezt én igy fogom fel. A pszichológusnál való részvétem és kúrám idején különböző gyógyszereket szedtem amiknek a neveire nem emlékszem, de talán ha említésbe kerülnének, azonnal beugrana a nevük....

Amit érzek:

Állandó fáradtság gyötör, tompának érzem magam, álmosnak, nehezen gondolkodom és ez néha kihat rám, a döntéseimben leginkább... Sokszor van úgy velem, hogy nehezen tudom megitélni a helyzeteket, pl van úgy hogy bizonyos helyzetekben, vagy emberek között nem tudom hogyan viselkedjek, emiatt leginkább kerülöm az emberekkel való találkozást amennyire csak tudom. Olyan érzéseim vannak hogy talán butának néznek, vagy furcsának.... A memóriámmal is problémáim vannak gyakran elfelejtem az alapvető és a fontos dolgokat is egyaránt sőt néha azt is amit mondanak nekem. Sokat gondolkodom hogyan tudnám kifelyezni a godnolataimat szavakkal, mindig keresem a megfelelő szót...- és ez néha idétlenné hiteltelenné vállik a társalgásnál. (régebben azt hittem, hogy ez a kétnyelvüségemből adódik, mivel édesanyám orosz édesapám pedig magyar, de rádöbbentem hogy ez mégsem emiatt van). Hiszen vannak olyan időszakaim, mikor ezek a problémák teljesen megszünnek, és egyszerüen abszurdnak látom a beteg helyeztemet.

Van úgy hogy leblokkol a gondolkodásom, és azzal töltöm az időmet, hogy újra megtaláljam a gondolati fonalamat ahol megszakadt... Valamint a koncentrációképességem is elég gyatra. Nehezen látom át a helyzeteket, szituációkat, ehhez is nagy erőfeszítésre van szükségem.

Ezek miatt ingerlékenynek letörtnek és bágyadtnak érzem magam, de úgy hiszem hogy a problémák megoldásával minden megváltozik.

Idővel rájöttem, hogy ez nem a személyes jellememre utal, hogy szellemileg alulmaradt lennék vagy ilyesmi, hanem mert talán tényleg pszihés problémákhoz kötődik ez az egész. Azért gondolom igy, mert voltam már más tudatállapotban is, mikor jól éreztem magamat a bőrömben. Nálam ezek az állapotok időszakosan változnak, de nem találok különös okot rá hogy mihez is kapcsolódhat ez,a változás. De egy dolgot megfigyeltem, az utóbbi normális időszakom akkor váltott átt mikor elég sok alkoholt fagyasztottam és energiaitalt is, talán ezek befolyóssal birnak rám. Azért mellé teszem, hogy nem vagyok alkoholista, tehát ez nem gond nálam.

Fiatalabb koromban hozzányultam a drogokhoz is, de csak könnyű dorogok voltam, marihuána, és az amfetamin származékok. Na igen az amfetamintól teljesen megszüntek ezek a problémák, de abbahagytam a szedését, mert tudomásul vettem hogy nem lesz jó a következménye ha továbbra is együtt élek vele. Dohányoztam is 4 éven keresztül, de erről is leszoktam,1 éve nem dohányzom abszolut, és elkezdtem ismerkedni a jógával és az akupresszúrával. Testi tüneteim is vannak pl: a tenyerem izzadása, valamint hogy kényszert érzek a lábaim mozgatására ülés közben leginkább... és görcsösen tartom az izmaimat, persze ezeket tudom szabályozni.....

Most jelenleg is tanulok és dolgozom, nagy erőfeszitéseket vagyok kénytelen belefektetni a tanulásomba, amit ha normális lennék úgy érzem hogy kevesebb erőltetéssel és több sikerrel tudnék elvégezni. A munkám is nagyban igényli a maximumot tőlem, elég nagyok az elvárások, a főnököm irányából.

Hát röviden ez lenne a problémám, de biztos vagyok benne, hogy van még más is csak most épp nem jut az eszembe.

Előre is köszönöm a segítségét

  Válasz:
Kedves Kérdező!
Panaszai, amelyekről ír, úgy látom komoly gondokat okoznak a mindennapjaiban. Az ilyen, ismeretlenül nyújtott internetes tanácsadás nem megfelelő arra, hogy diagnózist állítsunk fel, így én sem teszek erre kísérletet.
 Mindenképpen azt javaslom, hogy az öngyógyítási kísérlet mellett keressen fel szakembert, aki segít Önnek megoldani a problémáját. Az említett két alkalom, amikor pszichológusnál járt nagyon kevés, valószínűleg inkább pszichiátria lehetett, hiszen említette, hogy gyógyszert is kapott, amit pedig csak pszichiáter írhatott fel.
 A háziorvosától kérjen arról felvilágosítást, hogy az Ön lakóhelyén hol van TB által támogatott pszichoterápiás ellátás. Ha beszámol panaszairól, orvosa adhat beutalót.
Üdvözlettel:
Palágyi Kata
14. Válasz "Vele vagy nélküle?"" jeligére (2009.09.27.)

Kérdés:
Kedves Palágyi Kata!

Szeretnem ha a tanacsaval segitene nekem mit is kenne tennem.

Meg probalom minel atlathabban le írni az en tortenetem.

Tavaj tavaszal ismerkedttem meg vele. Nettes tarskereson ismerkedtunk meg, nem kerestem senkit csak az idomet toltottem ott. Lettek onnan trtosabb baratsagok. Nem akkartam tolle se semmi komolyat, de o akkart talalkozni es en meg jol ereztem vele magam. Nagyon sok mindent el mondott magarol nagyon hamar. Ezel indult minden.

El meselte hogy 13 evig volt herin fuggo, tavaj januar ota mondjuk ugy, hogy tiszta. O azert kezdet el ragaszkodni hozzam mert igy is el fogadttam es mellete voltam. Ezert maradt tiszta.

Csak baratok voltun, de minden idot egyutt toltotunk. En feltem az ujabb csalodastol, nem akkartam komolyan venni.

Ha o nem olyan ki tarto akkor mar nem lennenk egyutt regen.

Mar akkor szertem mert kedves, udvarias, figyelt ram. De hazudttam magamnak is mert feltem, tul rizikos es kulsoleg nem is tetszet egyaltalan, de a belso az annal jobban.

Tavaj nyaron kezdottek a probblemak. A fo problemem az volt, hogy nem akart dolgozni, neki jo volt ugy, hogy az apukaja eltartotta. Engem nagyon zavart mert egy 30 eves ember tartsa el magat. Soha nem volt penze, o az a fajta ember akit nem zavarna ha egy no el tartana. Engem ez nagyon zavart, probaltam er celozni, de nem akkartam meg bantani vele.

Egy beszelgetes utan ara jutottunk, ha ki mondanank hogy egy par vagyunk akkor el menne dolgozni.

Ki mondttuk es innen meg valtozott minden.

Nem tudom meg mondani, hogy pontosn mi, de egy ido utan mar csk szabadulni akkartam tolle.

Ilyen se veled se nelkuled kapcsolat lett.

Mikor egyszer meg mondttam neki, hogy en mar nem akkarom ki borult es vissza esett a heroinba is.

Nem sokaig 1 hetig. Baratok maradtunk, de tobb volt mert sex is volt csak nem volt ki monva, hogy egyutt vagyunk.

En ki akartam jonni dolgozni Angliaba mert az anyagi helyzetemet othon nem tudttam meg oldani. O akkart velem jonni.

El kezdut tervezni, o ugy beszelt es viselkedet mintha o is komolyan gondolna. De minel jobban jott az ido annal jobban latszot, hogy o nem akar ki jonni es azt se szeretne hogy en ki jojek.

Mar amunka helyemen is fel mondttam o meg mindig hitegetett. Mig nem meg untam es mivel ocsem mar kint volt par honapja fogtam magam es ki jottem nelkule. Nagyon szomoru volt, de elfogadtta. Hoza kell tenem mig otthon voltunk 3 szor kerte meg a kezem, en mindig nemet mondttam.

Ki jottem Angliaba, nem akkartam mar vele foglalkozni, uj eletet akartam kezdeni nelkule.

O kereset minden hol ahol tudott valaszolgattam neki, de kulonosebben nem erdekelt. Haragudttam ra es fel is lelegeztem, hogy nincsen mar velem.

Tudni kell hogy ocsem nem kedvelte, uszitott is ellene.

2het mulva utanam jott Angliaba, nem csak miattam othonrol is elkuldtek kezdjen uj eletet es ha tonkre akarja tenni magat nem akkarjak vegig nezni.

Itt megint egymasra talaltunk, persze nem veletlenul o csinalta ugy.. De lassan megint bele szerttem jobban mint valaha.

2 honapig nagyon szep volt minden vel aztan mikor megerezte, hogy szeretem minden meg valtozott megint.

Ami azota is tart. Mar tul regota.

Egyik naprol a masikra eltunt, nem jott, nem kereset. A telefonja ki volt kapcsolva.

De 1-2 het mulva mindig meg jelent es minden kezdodott elorol.

Valahol nem is akkar, de el se akkar engedni.

Tudo nem konnyu itt kintse az elejen, nekem se volt az.

Itt tudttomal nem hasznal heroin, de elkzdett inni. Mikor mar 5 hete nem talalkoztun egyszer ossze futottunk a metroba es lattam, hogy nala nagy baj van. Meg kerestem, egyutt voltunk megint. O ossze szedte magat es szerintem mar az alkohol se olyan nagy problem. De egyszer csak megint el tunt. Nem tudom miert.

Persze 1-2 het es megint itt volt. Vett egy PLS2-ott es abbol is probleme lett mert minden idejet azal toltotte.

Nem jart att hozam meg szexse volt. Mikor mondttam neki, hogy kezdek tolle el hidehulni mert nem torodik velem ki borult..

Ugy ment dolgozni, hogy masnap jon es od fog figyelni ram jobban.

Nem jott.

1 het mulva megint be allitot, hogy most mas lassz minden es hianyozttam...

Nem tudom ennyire volt osszinte, de nem sokaig tartott. Pont ugy dolgoztunk azon a heten, hogy nagyon keveset tudtunk talalkozni. Nekem uj munka helyem lett o meg korabbra jart.

Meg volt beszelve mikior korabban vegzek talalkozunk a varosban es egyutt leszunk. De megint ki volt kapcsolva es nem kereset. Be csapva ereztem megint magam. Merges lettem es en is ki kapcsoltam a telefonom. O reggel kereset mert a nev napom volt az nap es fel akart koszonteni, de nem tudott fel hivni igy hozzam se tudott be jutni.

Delutan beszeltunk, meg beszeltunk minden. Mondttam, hogy azert kapcsoltam ki magam mert utalom, hogy soha nem tudom elerni. Abba maradtunk, hogy masnap talalkozunk es egyutt el megyunk a dvdeimet es nalam alszik mert az nap nem dplgozott.

Vartam reggel, hogy jojonn, de nem jott.. Mivel ejszeka dolgozik gondoltam haza ment pihenni, hogy delutan jon elem,ne legyen faradt. egesz nap nem keresett mikor vegeztem en hivttan, de ki volt megint kapcsolva. Merges lettem es irtam neki 1 smst, hogy megint be csapott es soha tobbet nem akkarom latni es koszonom a szep nev napot.

Azota nem kereset 1.5 hete.

A kerdesem az, hogy mert viselkedi igy? Mert kapcsolja ki magat? Mert nem keres ha meg van beszelve?

Fel merult bennem mar az is, hogy lehet van valakije. De akkor mert jelentkezik mindig? Mert jon vissza. Tenyleg komolyan gondolja es tortenik valami vagy csak jatszik velem?

Edemes meg 1 ilyen emberel foglalkoznom?

mit tegyek ha megint elokerul?

En szeretem es vele eltudtam volna kepzelni a kozos jovot, de nem igy hogy hol itt van hol nem.

Tobbszor szo volt rola, hogy ossze koltozunk, de nem jott ossze soha.

Adjak meg idot, eselyt neki? Vagy ugy ahon van felejtsem el?

Koszonom, hogy meg halgatott.

  Válasz:
Kedves Kérdező!
Hosszú levelében nem találtam olyan részt, ahol arról írna, miért is szereti ezt a fiút. A levelében hosszan sorolja, hogy hányszor becsapta Önt, hányszor gondolta, hogy nincs rá szüksége. Vagyis, amit leír, annak alapján nem értem, hogy mi szól mellette.
Hogy miért viselkedik így, azt tőle kellene megkérdeznie!
Ha még esélyt akar adni ennek a kapcsolatnak, akkor mindenképpen úgy tegye, hogy tisztázza magában, hogy mi az, amit el tud fogadni a partnere viselkedésében és mi az, amit nem.
Ha a párja újra és újra megteheti, hogy eltűnik, majd előkerül, hogy iszik, drogozik, hazudik, vagy nem dolgozik, akkor meg is fogja tenni. Ha a visszatérésekor vagy egy kiborulás után Ön tárt karokkal fogadja, akkor nincs rá oka, hogy nem viselkedjen így! Ha jó így, akkor ne változtasson! Viszont, ha jól érezné így magát, akkor - gondolom- nem kérte volna a tanácsomat.
Gondolja végig: Valóban egy ilyen partnert érdemel?
Beszéljék meg, hogy mi az, amin változtatnia kell, ahhoz, hogy új esélyt kapjon! A feltételeknek, azonban csak akkor van értelme, ha lesz ereje betartatni!
Sok szerencsét kívánok!
Palágyi Kata

Akkor még mindenki azt remélte, hogy a válás hamar lezáródik. Hát nem így történt, két és fél évig tartott. Az asszony 2007. januárjában költözött el a vidéki házból, majd ezt követően még többször visszajött betörni és elvitt mindenfélét, amit gondolt. A viszony kettőjük között egyre jobban elmérgesedett, rendőrségi ügyek indultak és nem elég, hogy az asszony elvette a párom jövedelmét, a közös terhük (banki jelzálog hitel) magas részleteinek fizetését is rányomta, ami a vidéki házat terheli. Persze én minden téren a párom mellett álltam, az adósságok fizetésében is bőven részt vettem. Rámaradt még egy félig sem kész tetőtér-beépítés befejezése. A befejezéshez szükséges pénzt az asszony elvitte. A bank nem adott a páromnak hitelt, munkabér jövedelem nélkül. Ketten sem vehettük fel hitelt, mert ahhoz, hogy az adóstársam legyen a házastársa hozzájárulása kellett volna. Így én vettem fel 2007. őszén a saját nevemre egy jó nagy hitelt, amit az én lakásomra terheltek rá.
Közben volt néhány válási tárgyalás, vagyonmegosztás hiányában eredménytelenül.
Minden közös vagyonuk az asszony nevén volt, aki ezzel vissza is élt rendesen.
Mediátornál is voltak, de nem jártak eredménnyel, csak kisebb részmegállapodásokat írtak alá. Végül sikerült találni egy jó ügyvédet, aki tető alá hozta a megállapodást és az idén nyáron kimondták a válást.
Páromnak két fia van, 8 és 12 évesek. Az enyém 15 éves, most megy gimnáziumba.
Főleg az ő gyerekekeivel kapcsolatban van sok vitánk. Azt mondja, velem nem lehet megbeszélni semmit, mert utálom a gyerekeit. Valóban nem értek egyet a nevelési ill. nem nevelési módszereivel, az apai fegyelmezés gyakorlatilag nulla, nem akarnak betartani semmit és az apjuk rájuk hagyja.
Az idén nyáron is a megbeszélt 4 hét helyett legalább 6 hetet vannak nálunk. A gond csak az, hogy ennek költségei a meglévő adósságok, kiadások, gyerektartás stb. mellett nagyon megterhelőek. A párom tőlem várja, hogy fizessek mindent, a gyerekek meg egésznap üvöltenek, verekednek, káromkodnak a számítógép előtt. Mindenben válogatnak, turkálnak és kiharcolják, hogy kapjanak hamburgert, hot dogot, édességeket stb. Nem akarnak az asztalnál enni, tisztálkodni, egésznap pizsamában és alsónadrágban rohangálnak és hiába kérem, hogy legalább hétvégén az egyik napon hadd pihenjek 9-ig, kutyába sem vesznek. Az autóban utazáskor az első 5 perc után verekednek, lökdösődnek, kiabálnak. A rendrakás számukra ismeretlen. A nagyobbik gyerekpszichológushoz jár, mert komoly tanulási és magatartási gondok vannak vele az iskolában is.
Az iskolaidőszakban, amikor havonta 2-3 hétvégén vannak nálunk, a hétvégi tanulás sem megy. Mindkettő üvöltve tiltakozik még egy kis házi feladat írás ellen is.
Én nem ezt akartam, alig látom az én fiamat, (az utóbbi időben az apja gyakran kitalál valami kifogást, hogy most éppen miért ne tudjam elhozni hétvégén vagy szerdán) ugyanakkor kaptam –szinte folyamatosan- az életembe két másik, nehezen kezelhető gyereket.
Párommal egy éve már közel sem olyan szeretet teljes a kapcsolatom, mint régen.  Többször kértem, hogy a tetőtéri 3 lakás közül az egyik lakás fele legyen az én nevemen, hiszen a részleteket gyakorlatilag én fizetem. Tulajdonképpen ezt beszéltük meg a hitel felvételekor, de erre most már egyáltalán nem hajlandó. Azt mondja, hogy amit én kérek az üzlet és nem párkapcsolat.
Én viszont az elmúlt 2,5 évben egy fillért sem tudtam megtakarítani, minden jövedelmemet, sőt az azelőtti megtakarításaimat is ráköltöttem. (Kapcsolatunk első évében neki szinte nem is volt jövedelme.) Az én vagyonom semmit nem nőtt, sőt a lakásomon van egy jó nagy teher. Fizetem a „hitelem” havi részleteit, mert nem akarom, hogy elússzon a lakásom, miközben a „hitelemből” elkészült tetőtéri lakások értéke, ami az ő nevén van, sok 10 millió forinttal növekedett együttélésünk alatt.
Hogyan lehet így folytatni ezt a kapcsolatot? A terhek közösek a gyarapodás meg a másiké?
Hogyan lehet a páromnak megmagyarázni, hogy a gyerekeivel folytatott következetlen, mindent rájuk hagyó viselkedése teljesen felemészti a mi kapcsolatunkat is? Hogy a házban gyerekuralom van és még csak ezután kezdenek el kamaszodni?
Bizony az én jól-nevelt fiam is kamaszodik, szemtelenkedik a párommal (mitől tisztelné, ha azt látja, hogy a saját gyerekei sem veszik komolyan?) Hogyan kezelhetjük helyesen a gyerekeket hétvégi szülőként?

 Válasz:
Kedves Kérdező!
Kapcsolatuk elején úgy gondolom voltak olyan jelek, amelyek jelezték, hogy anyagilag jobb lenne, ha óvatos lenne, sajnos ezeket nem vette észre.
Azt írja az asszony többször "betörése" elég furcsa kifejezés tekintve, hogy az Ő nevén volt az említett ház, mint később írja.
Úgy gondolom, hogy fontos lenne elválasztani egymástól az anyagi dolgokat a párkapcsolati problémákat és a gyermeknevelési vitákat.
 Úgy gondolom, hogy a helyzetben, amit leír tulajdonképpen csak Ön jár rosszul. A partnere valószínűleg elégedett a helyzettel és a gyerekeket sem zavarja, hogy el vannak engedve.
Így Önnek kell lépnie. Úgy gondolom, magyarázni már elég sokat magyarázta a párjának, hogy máshogy kellene kezelni a gyerekeket, de nem járt erdménnyel.
Mit tehet ilyenkor? A magyarázkodás helyett ültesse le  a párját és tegye világossá, hogy mi fog történni abban az esetben, ha nem oldják meg a gondjaikat. Gondolja végig, hogy mik azok a lényeges pontok, amelyekben nem akar engedni és azt is, hogy mivel tudná megfogni őt. Azt írja:"A párom tőlem várja, hogy fizessek mindent". Azért mert ő ezt várja, Önnek nem kell megtennie, ha ő sem teszi meg azt, amit Ön vár.
A párkapcsolatban is éppen úgy kölcsönösen kell adni és kapni, mint egy üzletben. Ha a párjának azt jelenti a párkapcsolat, hogy ő csak kap Ön pedig csak ad, akkor kérdés, hogy van-e értelme egy ilyen kapcsolatnak.
Természetesen ebben az egyeztetési folyamatban mediátor is segíthet, ha úgy gondolják, hogy közvetítő segítségével könnyebben menne.
Palágyi Kata

9. Válasz "megcsalás után van e folytatás?" jeligére (2009.08.25.)